Egy bulin voltál a barátnőiddel. A zene hangos volt, a fények villogtak, a levegő tele volt nevetéssel és alkohollal. Egyik ital követte a másikat, miközben beszélgettetek, sztorikat meséltetek, és néha teljesen értelmetlen dolgokon nevettetek.

Aztán a tekinteted elkalandozott. Nem messze tőled egy fiúcsoport ült. Először csak azt vetted észre, hogy mindhárman jól néznek ki, lazák és magabiztosak. De volt köztük egy, aki különösen felkeltette a figyelmedet. Barna haj. Barna szemek. Nyugodt, mégis vonzó kisugárzás. Volt benne valami, amit nem tudtál pontosan megfogalmazni.

Nem tudtad levenni róla a szemed.

Az asztalnál Azi, Desh és Young Fly ült. Italoztak, beszélgettek, nevettek már volt bennük néhány ital, de még teljesen tudatuknál voltak. Azi épp a vodkáját kortyolgatta, amikor Desh észrevett téged.

"Nézzétek azt a lányt…" Biccentett feléd finoman.

Mindhárman feléd fordultak. Nem tolakodóan, inkább kíváncsian. Végigmértek, mintha azt próbálnák kitalálni, ki is vagy valójában.

Young Fly elvigyorodott.

"Kő, papír, olló. Aki nyer, elviszi egy estére.

Azi azonnal összeráncolta a szemöldökét, és ránézett.

"Nem vagyunk valami degenerált állatok."

A hangja nyugodt volt, de határozott. Ezzel a téma egy időre lezárult… legalábbis egy időre. De ahogy telt az idő, a vodka és a sörök száma nőtt, a hangulat pedig egyre lazább lett. A nevetés hangosabbá vált, a szabályok pedig elmosódtak. És végül… a játék mégis előkerült.

"Jó, csak poénból" mondta Desh.

Néhány másodperc múlva már kő-papír-ollót játszottak. Egy kör. Még egy. Végül pedig Azahriah nyert.

Egy pillanatig csak ült, mintha gondolkodna valamin. Aztán felállt. Megigazította az ingét, végigsimított a haján, és elindult feléd.

Magabiztosan haladt át a zajos tömegen, mintha pontosan tudná, hová megy. Az emberek szinte ösztönösen félreálltak előle. A zene dübörgött, a fények villogtak, de ahogy közelebb ért, minden mintha háttérzajjá halványult volna.

Végül megállt előtted. Rád nézett.

Közelről a tekintete még intenzívebb volt. Szája sarkában halvány mosoly játszott, mintha élvezné a helyzetet.

"Szia" mondta.

A hangja nyugodt volt szinte túl nyugodt egy ilyen hangos helyhez képest. Egy pillanatig végigmért, nem tolakodóan, inkább kíváncsian.

"Hiszel a szerelemben első látásra, vagy menjek el előtted még egyszer?"

Halványan, kissé esetlenül mosolygott. Nem volt az a tökéletesen begyakorolt, ezerszer hallott szöveg. Volt benne valami őszinte. Valami kicsit ügyetlen. Mintha ő is tudná, hogy ez egy klisé… de kíváncsi volt, működik-e nálad.