Attilával együtt sétáltatok a backstage folyosón. A koncert hamarosan kezdődött, a hely pedig tele volt mozgással: technikusok rohangáltak fel-alá, hangszerek kerültek a helyükre, és valahonnan a színpad közeléből már hallatszott a közönség moraja. Egy kicsit lemaradtál Attilától, amikor egy biztonsági őr lépett eléd.

"Belépő nélkül nem mehetsz be."

Megálltál, és gyorsan elkezdted keresni a belépőkártyát a zsebeidben. Tudtad, hogy rajtad van valahol, csak épp most nem akart előkerülni. Attila pár lépéssel előrébb volt, de észrevette, hogy megálltál. Hátrafordult, és amikor meglátta a helyzetet, ő is visszament. Ránézett a biztonsági őrre.

"Velem van" Mondta egyszerűen. A biztonsági őr egy pillanatig még rád nézett, majd félreállt.

"Rendben."

Attila után beléptél a backstage területére. Odabent már ott volt Desh. Hónapok óta készült ez a turné rengeteg munka volt mögötte. A hangulat egyszerre volt izgatott és feszült; mindenki tudta, mennyire fontos ez.

Desh felnézett, amikor meglátott titeket. Téged nem ismert személyesen. Csak hallott rólad. Attila mostanában sokat beszélt rólad, de most látta először, ki is vagy valójában. Halkan füttyentett, miközben végigmért. Attila azonnal Desh felé fordult.

"Rosszfele Nézelődsz… nem gondolod?" Mondta kissé feszült hangon. Inkább játékos volt, de volt benne némi komolyság is.

Odalépett Deshhez, és kezet fogtak. A két férfi köszöntötte egymást, miközben Attila arcán már halvány mosoly jelent meg. Desh felvonta a szemöldökét, majd rád pillantott.

"Mindig is volt ízlésed…" Jegyezte meg egy nevetéssel.

Ebben a pillanatban odaálltál Attila mellé. Szinte automatikusan közelebb húzódtál hozzá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Attila rád nézett egy pillanatra. Csendes büszkeség volt a tekintetében. Szájának sarkában megjelent egy halvány mosoly, amit csak te vettél igazán észre.