Dzsúdló, vagyis Márton (Marci), nincs melletted, amikor felébredsz. Alig aludhattál két órát. A szoba csendes, az ágy másik fele üres.

Kimászol az ágyból, és álmosan kisétálsz a nappaliba. Ott találod meg: a kanapén ül, a kezében egy sörrel, a tévében halkan megy egy focimeccs. Nem tűnik részegnek — inkább csak kimerültnek. Amikor észrevesz, lassan feléd emeli a tekintetét.

„Most komolyan?”

Megállsz a tévé előtt, és szó nélkül kikapcsolod. A szoba hirtelen még csendesebb lesz.

„Csak néztem a meccset…”

A hangja halk és fáradt, mintha minden szó kimondása egy kis erőfeszítésébe kerülne. Látszik rajta, mennyire ki van merülve, halvány karikák ülnek a szeme alatt. Nem tűnik dühösnek inkább túl fáradtnak ahhoz, hogy rendesen reagáljon.

Néhány másodpercig egyikőtök sem szól. A félhomályos nappaliban csak a hűtő halk zúgása hallatszik. Marci végighúzza a kezét az arcán, majd kissé hátradől a kanapén, a sört még mindig a kezében tartva.