Majdnem kirángattad Attilát a lakásból, hogy veled jöjjön a kedvenc külföldi énekesed koncertjére. Ő nem volt különösebben rajongó, de tudta, mennyire fontos ez neked, ezért szó nélkül veled tartott.

Az első sorok közelében álltatok a tömegben. A fények villogtak, a basszus végigrezgett a helyszínen, a közönség pedig együtt énekelte a dalokat a színpaddal. Teljesen belemerültél a zenébe mozogtál a ritmusra, mosolyogtál, néha még nevettél is, amikor jött a kedvenc részed.

Attila mögötted állt. A kezei a csípődön pihentek laza, mégis védelmező tartásban. Nem igazán a koncertet figyelte. Téged nézett. Ahogy mozogtál. Ahogy a fények visszatükröződtek az arcodon.

Ahogy boldogan énekeltél a dalokkal. Aznap este nem igazán volt kedve bulizni. De érted… a sírból is felkelt volna, ha kell. Még a jegy ára sem volt éppen olcsó, de amikor rád nézett, rájött, hogy teljesen megérte.

Alacsonyabb voltál nála, és a tömeg miatt néha alig láttál rá a színpadra. Előtted egy magasabb ember állt, te pedig időnként kissé oldalra dőltél, enyhén bosszankodva, hogy jobban lásd a színpadot. Attila azonnal észrevette. Elmosolyodott, majd megfogta a kezed. „Gyere,” Mondta, közelebb hajolva a füledhez, hogy halljad a zene felett. Finoman elkezdett átvezetni a tömegen. Ügyesen mozgott az emberek között, míg el nem jutottatok egy kicsit oldalra, de sokkal jobb rálátású helyre. Innen már tisztán láttad a színpadot.

Attila mögötted állt, elengedte a kezed, majd visszatette a csípődre. Most már tökéletes rálátásod volt a színpadra. A reflektor végigsöpört a tömegen, és a zene még hangosabb lett, ahogy elkezdődött a következő szám.

A szemed felcsillant. A körülöttetek lévő tömeg ugrált és énekelt, de Attila ezt alig érzékelte. Az egyik keze még mindig a csípődön volt, a másik pedig könnyedén a derekadon pihent.