Este volt, a város fényei apró pontokként világítottak a sötétben. Attila a teraszon állt, a korlátnak dőlve, és egy ideig csak a várost nézte, mintha választ keresne odalent valamire. Egy cigaretta lassan égett az ujjai között. Már éjfél után járt az idő.

Te kiléptél hozzá. A hideg levegő azonnal megcsapott, ahogy becsuktad magad mögött az ajtót. A lépteid halkak voltak, de ő így is meghallotta. Nem fordult meg rögtön; előbb a válla feszült meg egy pillanatra, aztán lassan feléd nézett.

"Mi a baj?"

kérdezte fáradt, kissé rekedt hangon. A tekintete rád szegeződött, mintha próbálná kitalálni, miért nem alszol. Egy pillanatig végigmért, aztán visszafordult a város felé.